-Vègre haza.-mondta Sarah aki èppen a kabala maciát tette bele a böröndjèbe.
-Igen,haza.-huztam el a zipzárt,mi közben a kollègium ablakán tekintettem ki,szokás szerint esett az eső ahogy Angliába szokás.
Felöltöztünk,egy esernyő ès már a buszmegállóba vettuk az irányt.
Sarah a legjobb barátnőm,együtt nőttünk fel London egyik külterületèn.
Igy gondoltuk iskolába is együtt járunk,orvosnak tanulunk mind a ketten.
Egy 5 perc múlva megjött a busz is 2 orás ut várt ránk.
Teljes sötètsèg volt a buszon de tömött volt igy álló jegyet váltottunk.
Elkezdtük kitárgyalni a suli pasiait mikor megcsörent a telefonom.
-Lilly Garvidare,tessèk?.-szoltam a kèszülèkbe.
Csak bele lihegett.
-Tudod kivel játszadozz.-nyomtam ki.
-Ki volt azt-kèrdezte Sarah,miközben felèm kapaszkodott,mert majdnem hanyatt vágodott.
-Egy vad barom.-legyintettem egyet.
-Olyan rossz èrzèsem van Lill valami törtèni fog.-mondta.
-De hogy fog,ugyan mi törtène?.-nyugtatgattam.
-De,fog èrzem.-mondta szinte már remegve.
Sarahról annyit tudni kell hogy vannak furcsa megèrzèsei pl.
Megèrzi ha csörögni fog a telefon vagy ha eső lesz,de a legdurvább az volt amikor megèrezte a saját nagyapja halálát,azota hiszem hogy valami kulonleges kèpesèggel van megáldva.
Most is tudtam hogy igaza van,mert eddig nem csalodtam benne.
Megfogtam a kezèt ès nyugtattgattam,már mindenki minket bámult amikor felvisitott ès elkezdett kiabálni..
-Ne,ne..-visitozott.
Mindenki felkapta a fejèt a söför irányába,már csak egy vilanás ès buummm..
Arra emlèkszem mèg hogy egy kamion duda,èn pedig bevertem a fejem a busz lèpcsőjèbe utána semmi.A reggelt egy nyújtózkodással kezdtem,ugy voltam vele hogy mindenrendbe,e amikor kinyitottam a szemem egy világ tört bennem össze,rá jöttem hogy ez nem csak egy álom.
A lábam nem tudtam mozditani,nagyon fájt ahogy a fejem is.
:Majd jobbra fordultam ès èszre vettem Saraht ahogy lèlegeztető gèpre van kötve, egyből oda akkartam menni.
De mihelyst lábra akkartam állni,össze estem,ès felvisitottam a fájdalomtól.
Majd a kezem segitsègèvel elvonszoltam magam az ágyáig,tèrdre álltam ès neki támaszkodtam az ágyna
-Sarah.-rángattam a vállát,miközben rángattam felèm dült a feje.
-Uristen.-ugrodtam hátrèbb ès hangos sirásba kezdtem.
Teljesen leègett a bör az arcárol rá sem ismertem.
-Valaki segitsen.-fekudtem magzat pozba ès csak sirtam.
Egy nő jött be,egy doki a szobánkba aki egyböl oda szaladt hozzám.
-Úristen jol vagy? segitett vissza a doki az ágyamra.
-Èn jól de ő nem.-töröltem meg a szemem.
-Probálj pihenni.-takart be.
Miközben próbáltam szunditani,abban remènykedtem hogy ez az egèsz egy rèmálom.