Első rész: 2014 július 03. Betekintő a lány életébe

2014. július 2., szerda

1: Betekintès a lány èletèbe.

-Vègre haza.-mondta Sarah aki èppen a kabala maciát tette bele a böröndjèbe.
-Igen,haza.-huztam el a zipzárt,mi közben a kollègium ablakán tekintettem ki,szokás szerint esett az eső ahogy Angliába szokás.
Felöltöztünk,egy esernyő ès már a buszmegállóba vettuk az irányt.
Sarah a legjobb barátnőm,együtt nőttünk fel London egyik külterületèn.
Igy gondoltuk iskolába is együtt járunk,orvosnak tanulunk mind a ketten.
Egy 5 perc múlva megjött a busz is 2 orás ut várt ránk.
Teljes sötètsèg volt a buszon de tömött volt igy álló jegyet váltottunk.
Elkezdtük kitárgyalni a  suli pasiait mikor megcsörent a telefonom.
-Lilly Garvidare,tessèk?.-szoltam a kèszülèkbe.
Csak bele lihegett.
-Tudod kivel játszadozz.-nyomtam ki.
-Ki volt azt-kèrdezte Sarah,miközben felèm kapaszkodott,mert majdnem hanyatt vágodott.
-Egy vad barom.-legyintettem egyet.
-Olyan rossz èrzèsem van Lill valami törtèni fog.-mondta.
-De hogy fog,ugyan mi törtène?.-nyugtatgattam.
-De,fog èrzem.-mondta szinte már remegve.
Sarahról annyit tudni kell hogy vannak furcsa megèrzèsei pl.
Megèrzi ha csörögni fog a telefon vagy ha eső lesz,de a legdurvább az volt amikor megèrezte a saját nagyapja halálát,azota hiszem hogy valami kulonleges kèpesèggel van megáldva.
Most is tudtam hogy igaza van,mert eddig nem csalodtam benne.
Megfogtam a kezèt ès nyugtattgattam,már mindenki minket bámult amikor felvisitott ès elkezdett kiabálni..
-Ne,ne..-visitozott. Mindenki felkapta a fejèt a söför irányába,már csak egy vilanás ès buummm.. Arra emlèkszem mèg hogy egy kamion duda,èn pedig bevertem a fejem a busz lèpcsőjèbe utána semmi.A reggelt egy nyújtózkodással kezdtem,ugy voltam vele hogy mindenrendbe,e amikor kinyitottam a szemem egy világ tört bennem össze,rá jöttem hogy ez nem csak egy álom. A lábam nem tudtam mozditani,nagyon fájt ahogy a fejem is. :Majd jobbra fordultam ès èszre vettem Saraht ahogy lèlegeztető gèpre van kötve, egyből oda akkartam menni. De mihelyst lábra akkartam állni,össze estem,ès felvisitottam a fájdalomtól. Majd a kezem segitsègèvel elvonszoltam magam az ágyáig,tèrdre álltam ès neki támaszkodtam az ágyna -Sarah.-rángattam a vállát,miközben rángattam felèm dült a feje. -Uristen.-ugrodtam hátrèbb ès hangos sirásba kezdtem. Teljesen leègett a bör az arcárol rá sem ismertem. -Valaki segitsen.-fekudtem magzat pozba ès csak sirtam. Egy nő jött be,egy doki a szobánkba aki egyböl oda szaladt hozzám. -Úristen jol vagy? segitett vissza a doki az ágyamra. -Èn jól de ő nem.-töröltem meg a szemem. -Probálj pihenni.-takart be. Miközben próbáltam szunditani,abban remènykedtem hogy ez az egèsz egy rèmálom.